fbpx

A céltalan játék

2016-06-15

Szerző: Spirit Travel Club

A céltalan játék.
Nekem ez úgy hiányzik. Amikor még nem akartam nyerni vagy veszteni, bármi lenni és bármit tenni. Amikor csak a játék, a szenvedély, a folyamat volt, és valahogy még “én” sem voltam közben, annyira belevesztem.
Lehet mindez most? Lehet mindezt felnőttként?

Uhh de veszélyes…még belegondolni is…szinte hallom ahogy mondják “nőj már fel!”, “mi lesz így belőled?!”, és szinte érzem, hogy egyáltalán nem vagyok a kedvükre való, ha nem növök fel és nem lesz belőlem “valaki”, ha nem alkotok célokat amiket aztán el kell érnem, nem tanulom azt amit éppen tanítanak, nem alakítok ki véleményeket, ha nem bírálok, ítélek és értek egyet, vagy sem, ha nem válaszolok azonnal, ugrok mindenre és mindentől, utálattal vagy imádattal.

Aztán felnövök, és már nagyon hiányzik ez a céltalan játék, sőt az az egész hangulat, amit akkor ezzel a céltalan játékkal ott is hagytam.
Most azt érzem, hogy a varázspálcám is ottmaradt.
Elcseréltem a biztonság, a kiszámíthatóság és a szeretet hamis illúziójára, amiben mostanra már mind csalódtam.

Már visszacsinálnám, de vajon megtehetem-e.
Hiszen most itt a munka, a család, a felelősség, hát persze hogy hülyeség az egész ötlet, már szinte el is vetem a gondolatot.

Ráadásul egy erős félelemet is érzek ettől a “máshogyan gondolkodástól”, mellette persze logikusan tudom, hogy ha az egész felnőtt énem képes volt megjelenni abből a céltalan gyermekkorból, mint ahogy a felhők jelennek meg a tiszta égen, akkor ebből a mostani életemből is megjelenhet bármi, és nem azért fog megjelenni mert annyira akarom, hanem azért, mert ez a “megjelenés” az élet dolga.

Szeretnék ráérezni erre az egész folyamatra, ahogy megjelennek a dolgok, szinte minden értelmezhető cél nélkül, játékosak és szerethetőek, semmi cél, semmi manipuláció, semmi erőlködés….de jó is lenne, mint régen….a céltalan játék!

Erről is szerzünk egy saját tapasztalatot az úton, ahogy vándorlunk majd abban a furcsa világban, ami annyira furcsa lesz majd, mintha álmodnánk, közben mégis ráérzünk arra, hogy amit “ébrenlétnek” hívunk, az sem valósabb ennél.