Meggyőződésem, hogy mindeki a saját tudatalatti elképzeléséhez illő támogatási rendszert (coaching, terápia, pszihoanalízis, pszihodráma, stb…), filozófiai, ideológiai irányzatot és/vagy vallást talál meg és követ, aminek az elsődleges célja, a saját szorongásainak és a félelmeinek a csökkentése, vagy legalább elfogadhatóvá tétele a saját maga számára.

Kik az én -mint coach- lehetséges ügyfeleim ebből a halmazból…illetve kik nem azok:

Azok nem, akik azt hiszik hogy náluk minden rendben.
Ők rendszerint azt vallják hogy nincsenek problémáik, illetve ha vannak akkor azokat képesek egyedül megoldani…majd kitalálják hogy hogyan, esetleg utánaolvasnak.
Rájuk jellemző, hogy maguk helyett mindenki mást szívesen elküldenének szakemberhez, mert gyakran érzik, hogy másoknak kellene megváltozni, sőt tulajdonképpen már az érthetetlen a számukra hogy hogyan érezhet valaki máshogyan mint ahogy ők.
Közülük sokan tevékenykednek vezető beosztásban, mert öntudatlanul is jobban vonzza őket mások manipulatív vezetése, mint a megengedő figyelem gyakorlása. Mindezt leginkább azért teszik, mert a saját démonaik olyan erősek és megközelíthetetlenek a saját maguk számára, hogy automatikusan több erőt tesznek a menekülésbe mint saját maguk megértésébe és a saját világuk működésének a felismerésébe.

Azok sem, akik úgy gondolják, hogy egy előre lejátszott világban élnek, ahol egy “küldetést” kell teljesíteni, régen elkövetett tettekért vezekelni és szenvedni, vagy éppen hősködni és harcolni egy jövőbeli “nemes” ügyért, amely folyamat végén vár a győzedelmes dicsőség vagy halál.
Ez egy erősen önsorsrontó “játék”, amelynek a jellemzője éppen az, hogy nem vállalom a felelősséget a pillanatért, inkább az egyetlen létező valóságot, a jelent, belehelyezem egy olyan rendszerbe, ahol a múlt és a jövő uralkodik aztán ezzel megnyugtathatom magam a jelennel kapcsolatos inkompetenciám miatt.
Őket rendszerint már beszippantotta egy viszonylag merev vallás vagy szekta, ahol a megoldások nem az őszinte önreflexión keresztül mutatják meg magukat, hanem a félelemtől, a kliens által erővel beszűkített és bizalmatlan világ szükségszerű ellenpólusaiként megjelenő, végtelen bizalommal felkent guruk és vezetők mondják meg azt, amit éppen hallani akarnak…mindez az én nézőpontomból inkább a beragadásra való törekvés mint nyitás a változás lehetősége felé.

Én -mint coach- azokkal szeretek folyamatba keveredni, akikben ott motoszkál az, hogy létezhet egy teljesen egyedi, ugyanakkor tökéletes élet és ez a vízió vonzó a számukra. Persze, lehet közben félelem a “más”-tól, de még ezzel együtt is, a vonzalom a “más” élet felé elég erős ahhoz, hogy arra keressen az ember támogatást hogy elinduljon az irányába, ne pedig arra okokat hogy tovább erőltesse a beragadást a megszokott problémái közé.

Ez az érdeklődés szerintem a csodák világa felé mutat, amennyiben csodálatosnak érzed mindazt ami túl van az általad jelenleg vélt határaidon.

Ha most annak ellenére elindulnál hogy félelmet érzel az elindulásoddal kapcsolatban, mert mi lesz akkor, ha még az a kicsit jó világ is elveszik majd ami épp most jelenti az életünket, akkor Te vagy az én emberem…és lehet hogy én a Tied.

www.kekszcoaching.hu