A vágyon innen és túl…

Most úgy érzem, amíg a vágy erősen munkálkodik bennem, addig minden megértésem, egy éppen formát öltött vágyamnak a hatása alá kerül és a szabadságom helyett a rabságomat erősíti.

Mondok példát.
Ha erős a vágyam, akkor annak a megértése hogy minden lehetséges, az nem megnyugtat, hanem felizgat és a “minden lehetséges” bőségének és nyugalmának a teljessége helyett azonnal ki akarok ragadni valami vágytól fókuszált részletet.

Oké, akkor menjünk tovább a vágy megértésének a vonalán.
Mintha az munkálkodna a mélyben a vágy kirobbanása előtt, hogy korlátokat érzek. Talán ha nem éreznék korlátokat, akkor nem kelne fel ez a cuppogós kisördög és nem fészkelné bele magát minden élményembe….nem silányítaná a jelen tökéletes sziporkázását a “jobb lenne ha..” részeg ötletének a szintjére.

Ha ez így van, akkor úgy tűnik, hogy a vágy érzésekor hasznosabb elmozdulni az azt generáló, belül megbúvó, szinte láthatatlan korlátaim felé, mint belezuhanni a vágy megélésének végtelen ismétlődésébe, bár a vágyak megélése nem tűnik rossz mókának, de ezek szerint mégiscsak egy korlátozottság a teljes szabadsághoz képest.

Ennek az elhíresült és spirituálisan hangzó félmondatnak a megértése, hogy “minden lehetséges”, ez is csak akkor látszik most megnyugtatónak, ha nem kél fel azonnal bennem a vágy és nem válok rögtön a rabjává a szabadságomnak és a lehetőségeimnek.
Rabjává válni a szabadságnak…erről beszélek…nekem ez itt a csapda. Bár édes és vonzó, de mégsem “az”. Nem ami felé szeretnék fordulni.

www.kekszcoaching.hu