A változásom, ami rizikó helyett élmény.

Az eddigi élményeink az úton, nagyon személyesek és egyediek voltak. Találkoztunk bölcsekkel, gurukkal és itt élő barátainkkal, akik talán pont a mi számunkra hordoztak információt, vagy éppen a velük való beszélgetéskor “esett le” valami.

Most viszont éppen az ellenkezőjét tesszük. Népszerű és slágergyanús helyekre látogatunk, mint például egy szafari, vagy Pokhara, és ezzel a “kilégzéssel” készítjük elő azt a pszihológiai környezetet, amiben a következő stáció megjelenhet.

Ennek a két, különböző (a személyes és a népszerű) élménynek a ritmikus változása közben sejlik fel a lehetőség, miszerint nem csupán az élmény maga, hanem az élmények közötti váltás -egyszóval a változás- is, már önmagában tud élmény lenni.

Ezt most fontosnak érzem.

Azért, mert most döntöttem úgy, hogy tekinthetem a változásomat az élményeim forrásának.

Ezzel automatikusan csökkenthetem a változatlansághoz való ragaszkodásom, és növelhetem a változáshoz való vágyam.

Legyen így, legyen ez!