Ahogy telnek az évek, egyre inkább érzem azt, hogy a belső és a külső élményeim között vékonyodik az elválasztás.

A belső állapotom hirtelen külső élménnyé válik, ugyanakkor az éppen jelen lévő külső helyzet megváltoztatásának a késztetése helyett, egyre inkább tűnik elégségesnek, az elfogadó belemerülés a külvilágban észlelt helyzet mély belső tapasztalatába.

Ahogy ezt most írom, megértem, hogy az utazás csupán egy apropó mindezért.

A hold, az utolsó állomásunkon Kathmanduban, a Boudha sztupánál telik meg, szimbolizálva az utazásunk folyamatának beteljesedését.

Egyrészt megérkeztünk, másrészt a java még csak most kezdődik.
További jó vándorlást Barátaim!