A meggyőződésem, hogy bármi amit keresek az életben, ahhoz most is, ebben a pillanatban is van hozzáférésem és az egyetlen dolog ami elválaszt ettől, az pont az, hogy éppen “valamit” csinálok.

Ez a “valami” -amit éppen teszek- ez pedig maga az őrület. Ezt csinálom folyamatosan, szünet nélkül, még a boldogság után való kutakodásomat is ebbe az őrületbe csomagolom bele… pedig csak abba kéne hagynom az őrület folytatását.

Viszont vannak olyan pillanatok, amikor ez az egész bolondság megáll…és ekkor egyből ott van minden ami eddig hiányzott.

Talán egy ilyen pillanat, amikor megjelenik a felkelő nap az Annapurna mellett.
Ekkor egy pillanatra megáll a pörgés, elszáll a kérdés, eltűnik az idő…a jobbunkon a nap, a balunkon a hold, előttünk pedig az Annapurna.

           

By using this website you agree to accept our Privacy Policy and Terms & Conditions