fbpx
Menjek vagy maradjak?

Menjek vagy maradjak?

Bátor pillanataimban az a célom, hogy megfigyeljem azt, ami éppen történik velem.
Viszont minél kevesebb kurázsit érzek magamban, a kíváncsi megfigyelés élménye helyett egyre inkább és minden tapasztalatommal a jövőm megtervezésén vagyok.

Viszont a legjobban, a helyzetem felismerését szeretem, amikor észreveszem azt, hogyan is állok éppen mindezzel.
Amikor észreveszem, hogy meg akarom tervezni hogy mi történjen velem…a napom, a hetem, sőt az egész következő évet és ha már ittjárunk, akár az egész életemet.

Aztán beugrik, hogy ami ilyenkor történik, amit csinálok, az éppen a lehetőségeim csökkentése.
Hiszen miért is pont azt a szobát akarnám berendezni számomra kedves tárgyakkal és személyekkel ahol éppen vagyok, ahelyett hogy felfedezném a többi szobát, sőt akár azt hogy nincsenek is szobák, nincsenek falak, sőt tegnap és holnap sincs….hanem bármi, bárhol és bármikor.

Ugyanakkor azt is érzem, hogy bár néha örülök annak ha ezt ilyen határtalanul gondolhatom, de bevallom, legtöbbször inkább maradnék egy viszonylag kicsi és meghatározható helyen, legyen az akár egy kisszoba…ott szépen visszaaludnék….és ha mindez elég biztonságosnak tűnik, még azt is megígérem, hogy a villanyt sem kapcsolom fel, sőt a szemem is zárva tartom, nehogy kiderüljön hogy kevesebb van a szobámban mint a “bármi”.

www.kekszcoaching.hu

A képen, amint Nepálban, a Swayambhu sztupa környékén éppen egy biztonságosnak tűnő szimbolikus tárgyba kapaszkodom görcsösen és csukott szemmel, ahelyett hogy elindulnék és felfedezném, hogyan is van ez az egész.

Elértünk a végéhez

Elértünk a végéhez

Ennek az utazásnak is elértünk a végéhez.

Tudom, majd kérdezik Tőletek, na milyen volt, koszos-e, veszélyes-e és hogy tényleg a kezükkel esznek?
Azt is tudom, hogy nem lesz majd könnyű egyszerűen válaszolni ezekre a kérdésekre, sőt zavarbahozóan nehéz lesz egyszerűnek maradni…hirtelen nekem sem menne.

Viszont szeretném, ha minden kérdésnél észrevehetnénk majd egy piciny hézagot magunkban, egy apró rést, egy szünetet, amiben le tudunk majd ereszkedni magunkba és csak figyelni…ahogy dobbanunk, ahogy sóhajtunk…ahogy élünk.

Ezután, a válasz már nem is lesz olyan fontos…

További jó utazást Csibészek!

A kolostorban

A kolostorban

A kolostor, ahol szinte minden részletnek meg tudom adni a lehetőséget, hogy jelentsen a számomra valamit.

Aztán minden a feje tetejére áll, a logika befuccsol és az élmények furcsán és idegenül jelennek meg. 
Szeretném mindezt értelmezni, de nem nagyon találom a megoldást.

Majd hirtelen beugrik…lehet nincs is “megoldás”! Lehet, hogy már a megoldásra való törekvés is egy félreértés, csupán egy pótcselekvés, a félelmemre adott tudattalan válaszom?

A képen, amint az újhold első napján a kolostorban résztveszünk a Mahakala pudján, ami számomra a nyers és alaktalan félelmeim transzformációjának az eljárása.

Ha ide készülsz

Ha ide készülsz

“Ha ide készülsz, ne akard a Himalayat megváltoztatni, inkább hagyd, hogy a Himalaya változtasson meg Téged.”

Jó reggelt Annapurna!

Az önismeret számomra…

Az önismeret számomra…

Számomra az önismeret, a spiritualizmus, önmagam megismerése és leleplezése nem egy szabadidős játék, hanem az általam érzékelhető legőszintébb működésem tudatosítása és kifejezése minden helyzetben.

Amire ehhez szükségem van, azt mindig megtalálom. 
A környezet amivel interakcióban vagyok, az érzéseim amit az élményeimen keresztül tapasztalok és a kíváncsiságom ami késztet.

Te azt érzed, hogy szükséged van még bármi másra is…?

A képen egy nepáli dzsungel, amely számomra képes minden sallang nélkül elém tenni az egyik legpontosabb tükröt önmagamról.