Amíg a megoldást keresed, biztosan nem találod. Amíg a rendszerből a kijáratot hajtod, tuti nem sejlik fel. ….hihetsz bárkinek és bármiben, ha pusztán segítség kell, pont a segítségre való igény, vagyis a biztonság hiánya késztet a keresésre és tartja fenn ezt az ördögi kört.
Viszont amint megszűnik a hiányod, a keresés is abbamarad…és csak így lehet vége, vagyis magának a problémának a megszűnésével és nem pedig bárminek a megtalálásával.
Gyuris Attila www.SpiritTravelClub.hu – Távol, mégis a legközelebb hozzád –
A képeken: – Utazás Indiába és Nepálba. 2023.10.11-10.31 Az aszkéta Buddha emléke egy barlangban Indiában, a találkozásunk egy orrszarvúval a Nemzeti Parkban, egy jellemzően nepáli tájkép amint átkelünk egy függőhídon, az Annapurna a szállónk tetejéről, utána a kolostor, amiben két napot töltünk, végül a Boudha sztupa. Teliholdkor érjük el az utazásunk utolsó állomását, a Boudha sztupát Kathmanduban, amely telihold a tibeti buddhizmus tanítása szerint a bölcsesség teljes kibontakozását és megnyilvánulását jelképezi. A legutóbbi posztom, Varanasi óta meglátogattuk Bodh Gayat, a történelmi Buddha megvilágosodásának a helyét, aztán átutaztunk Nepálba és a Chitwan NP-ban pihentük ki Indiát, majd megérintettük a Himaláját Pokharában, végül Kathmanduba érkeztünk és megszálltunk egy tibeti buddhista kolostorban.
A tibeti buddhizmus egyik legszentebb helye Kathmanduban.
Ha erre jársz, elkerülhetetlen a kapcsolat a Himalájával.
Az India-Nepál utazásunkon itt ritkán találkozunk fehér arccal.
A Trisuli folyó medrében vezet az utunk.
Ha szerencsések vagyunk, a gyalogtúrán találkozhatunk orrszarvúval.
Régen innen bámultuk a hegyeket, a kolostor tetejéről.
Szerintem maga az elv, nem több, csupán egy komment az életről…és ezzel ennyit az elvi vitákról is, amik művelése közben az életed orron fricskáz és röhögve elszalad.
Gyuris Attila www.SpiritTravelClub.hu – Távol, mégis a legközelebb hozzád –
A képeken: – Utazás Indiába és Nepálba: 2023.11.16-12.06. A zöldséges, a hentes és a fűszeres Delhiben, majd a Taj Mahal és utána végre Varanasi, ahol szerintem a világon a legtöbb az egy négyzetméterre eső furcsaságok száma. Ezekből a furcsaságokból, most egy nappali és egy éjjeli látvány az égetőről, ahol 0-24 órában égetik a halottaikat, aztán további pár kép a Gangesz menti hangulatról.
Bármilyen is a tálalás, a gyümölcs finom és biztonságos.
Kicsit bizarr, de inkább furcsa…egy húsbolt Delhi belvárosában. Halal meet, azaz az iszlámnak megfelelően előkészített termék.
Éjjel és nappal folyik a manőver a hullaégetőben, ahol naponta 200-250 testet égetnek el.
Tudom, hogy sokan ellenzik a fotók készítését itt, de én mégis szeretném megmutatni ennek a helynek a hangulatát pár képpel.
A hindu vallás egyik központja Varanasi, ahol a saját legendájuk szerint Shiva a földre lépett.
Varanasiban 0-24 órában megy a kőkemény vallásgyakorlás.
Amikor itt, Varanasiban járunk, ammikor csak tehetjük felkeresem a Naga Sadhuk közösségét. Vad, ugyanakkor autentikus, de leginkább kritikus gondolatokat fogalmaznak meg a társadalomról.
Amíg a megoldást keresed, biztosan nem találod. Amíg a rendszerből a kijáratot hajtod, tuti nem sejlik fel.
….hihetsz bárkinek és bármiben, ha pusztán segítség kell, pont a segítségre való igény, vagyis a biztonság hiánya késztet a keresésre és tartja fenn ezt az ördögi kört.
Viszont amint megszűnik a hiányod, a keresés is abbamarad…és csak így lehet vége, vagyis magának a problémának a megszűnésével és nem pedig bárminek a megtalálásával.
Gyuris Attila www.SpiritTravelClub.hu – Távol, mégis a legközelebb hozzád –
A képeken: – Utazás Indiába és Nepálba. 2023.10.11-10.31 Az aszkéta Buddha emléke egy barlangban Indiában, a találkozásunk egy orrszarvúval a Nemzeti Parkban, egy jellemzően nepáli tájkép amint átkelünk egy függőhídon, az Annapurna a szállónk tetejéről, utána a kolostor, amiben két napot töltünk, végül a Boudha sztupa. Teliholdkor érjük el az utazásunk utolsó állomását, a Boudha sztupát Kathmanduban, amely telihold a tibeti buddhizmus tanítása szerint a bölcsesség teljes kibontakozását és megnyilvánulását jelképezi. A legutóbbi posztom, Varanasi óta meglátogattuk Bodh Gayat, a történelmi Buddha megvilágosodásának a helyét, aztán átutaztunk Nepálba és a Chitwan NP-ban pihentük ki Indiát, majd megérintettük a Himaláját Pokharában, végül Kathmanduba érkeztünk és megszálltunk egy tibeti buddhista kolostorban.
Közel sikerült jutni csónakkal a szertartáshoz.
Az India-Nepál utazásunkon itt ritkán találkozunk fehér arccal.
Ha szerencsések vagyunk, a gyalogtúrán találkozhatunk orrszarvúval.
A Trisuli folyó medrében vezet az utunk.
Ha erre jársz, elkerülhetetlen a kapcsolat a Himalájával.
Régen innen bámultuk a hegyeket, a kolostor tetejéről.
A tibeti buddhizmus egyik legszentebb helye Kathmanduban.
“Majd úgy lesz minden jó, ha majd végre az lesz, amit én akarok!” – üvölti belülről az a végtelenül elveszett, kilátástalan, mindezért totál összezavarodott és megbolondult képződmény, akinek az utasításait a magunkénak hisszük, a vágyainknak ismerjük fel, aztán ezekért a vágyakért harcba is szállunk és ezt az egész kavarást az életünk értelmének tulajdonítjuk….az erre az őrületre vonatkoztatott “siker” esetén pedig büszkén nézünk körül, ellenkező esetben, “kudarc” esetén viszont a föld alá bújnánk.
Gyuris Attila www.SpiritTravelClub.hu – Távol, mégis a legközelebb hozzád –
A képeken: – Utazás Indiába és Nepálba. 2023.10.11-10.31 Delhi után a Taj Mahal egy kevésbé látott nézőpontból, majd végre Varanasi: élet a Gangesz partján, a halottak városában. Végül a Naga Sadhukhoz is sikerült bejutnunk egy áldásért, akik éppen az egyik képen látható égető mellett vertek sátrat. A tömeg a parton minden este ősszeverődik, hogy résztvegyen a tűzpudján, ami az itt élőknek a folyóval való kapcsolatát hivatott javítani.
Engem vonzanak a különlegességek. Egy ilyen különlegesség a látogatás a Naga Sadhuk sátrában.
Az égetőt csak a vízről lehet nyugodtan fotózni.
Egy hindu gyakorló éppen a reggeli fürdését végzi.
A tömeg a Ganga pudjára érkezett, amit a hét brahmin vezet a parton.
Azt állítom, hogy a tervezgetés, a jövőben való kutakodás, a jósolgatás, a reménykedés, sőt maga a hit sem más, mint a múlttól, de még pontosabban a múlt személyes emlékeitől való menekülésnek egy finomított, moderált változata.
Ha pedig ez így van, akkor a kutakodás, a jósolgatás, a reménykedés, sőt a hit helyett miért nem magával a bajjal, tényszerűen a fájdalmas emlékekkel, sőt, még inkább magával a fájdalommal kezdünk valamit?
Gyuris Attila
www.SpiritTravelClub.hu
– Távol, mégis a legközelebb hozzád –
A képeken:
– Utazás Indiába és Nepálba. 2023.10.11-10.31
Bele sűrűjébe, vagyis Delhiből a régi, ahol a lehető legtöményebben kapjuk az élményeket. Az ismerkedés full kontakt, a távolság a figyelő és a megfigyelt dolgok között nulla. Így a hatás zsigeri, ezért a gondolkodásra, a latolgatásra, a tervezgetésre és a reménykedésre, sőt a hitre végre esély sincs.
Delhi a javából, riksákkal felfedezve.
Közben halak, borbély, a fűszerpiac és egy nyomda a békebeli nyomdagéppel.
…át a belvároson.
Aki itt dolgozik, ahhoz helybe jön a szolgáltatás.
Ha gyalog sétálsz itt, könnyen találsz ódon helyeket.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ebben a témában az adatokat tekintve nem vagyok mértékadó, viszont annyiszor voltam itt, hogy mégis kialakult bennem valami ezzel kapcsolatban.
Indiai barangolásaim során, azok között a helyek között, ahova most is járok, ez a hely volt a legutolsó, amit időrendben felkerestem. Azért, mert annak idején, gyakorló buddhistaként egyáltalán semmi nem vonzott ide. Nem érdekeltek az épületek és nem érdekelt a történelem, amit kerestem az nem szolgált mást, mint a saját lelki kínjaimtól való megszabadulásnak a lehetőségét.
Aztán minden máshogy alakult mint ahogyan azt terveztem és amint a személyes érdekem, a kínjaim elkezdtek csökkenni, már egyre több dolog érdekelt, amire azelőtt nem volt kapacitásom.
Az első pillantás (first sight), ami mindig és mindenben meghatározó. Tényleg elakad a hang…
A Tadzs Mahal is ilyen. Delhi és Varanasi között régen meg sem álltam, de most úgy tartom, hogy igenis van értelme. A megálló pedig Agra, ahol bár nem töltök több időt, mint az épület és az itt élő barátom meglátogatása, de ma már egyiket sem hagynám ki…hát még a kettő együtt, nagyon is megéri a megállást.
Az épület megépítése, szimmetriája, az alapanyagok, a díszítés és a kert önmagában is megér egy külön fejezetet, de ez nem az én asztalom.
Csakúgy, mint az építő személye, ezzel együtt az éppen Indiában uralkodó mohamedán mogul ház beágyazódása India történelmébe is fontos és komplex történet a maga tanulságaival, de sem nem az én érdeklődésem, sem a birtokomban nincs más adat, mint azt bárhol fel lehet lelni a neten.
Egy szép szögből ugyanaz, mégis máshogy.
Ami új és fontos infó lehet, az talán csak a személyes tapasztalatom a Tadzs Mahal meglátogatásával kapcsolatban.
Bár a Tadzs építésének idejében Agra, a Tadzs városa volt a főváros, erre mára semmi nem utal Agrában, ezért kár is cirkálni az útjain.
Bár azt tartják, hogy a Delhitől számított 200 km. ellenére egy alagút vezet ide, a szintén Agrában is található Vörös Erődbe, de tényszerűen senkiről nem tudok, aki ebben az alagútban idejutott volna és ennek a magyarázata mindig az volt, hogy “lerombolták”.
Delhiből Agrába a legkényelmesebb utazás a vonat, annak is a CC osztálya, ahol a Covid óta már nem szolgálják fel a reggelit Agráig, de még így is csak 2 óra az utazás, ellentétben az autópályán eltöltött 4 órával. Persze, hiszen a saját applikációmmal mért vonat sebessége sokszor 150 km/óra, ami sebességnek a közelébe sem lehet jutni Indiában közúton.
Én, a csoportommal általában reggel 6-kor indulok Delhiből és ezért már 8-kor megérkezünk Agrába. Nem is érdemes sokat várni a Tadzs meglátogatásával, mert ha napos az idő, délután már akkora a meleg a fehér márvány épület talapzatán, hogy egy grillsütőben érzi magát az ember.
Mivel az épületet a világ turista látványosság csodái között tartják számon, a védelme és a beléptetés is ennek megfelelő. Nemcsak felesleges, hanem tilos is bármi olyat bevinni, aminek a használatával az épület rongálódhat és tulajdonképpen annyi mindentől rongálódhat és rongálható, hogy kár megpróbálni bevinni bármit is, mert ha ez a motozásnál derül ki, akkor visszaküldenek a bejárathoz és ott kell az értékmegörzőbe tenni amit nem lehet bevinni és újraindul a sorállás. Cigi, rágó, rúzs, power bank, folyadékok, öngyújtó és gyufa….nyilván kár is megpróbálni.
A külön fiú és lány sorokban motozás, táska átvilágítás és már bent is vagyunk. Fontos, hogy a táska néha előbb, néha később érkezik meg a gazdájától a checkpoint végére és ezért a csoportpénzt és az útlevelet ebben tartani a látogatás alatt, lehet elég ijesztő.
A “foreign country” belépő meglehetősen drága, de tartalmaz a cipőtakarón kívül egy PET üveg ásványvizet, úgyhogy tényleg nincs másra szükség. Fotósgép külön kamera jeggyel jöhet, de a legjobb a telefonon lévő, amihez nem kell külön jegy.
A megközelítés a legszebb a VIP kapun keresztül ingyenes golfkocsikkal, de néha nagy a tömeg és ésszerűbb egy másik bejáratot választani, ami bár nem ennyire posh, de gyorsabb a bejutás.
Érdemes választani egy guide-ot az ajánlkozók közül, mondjuk a legszimpatikusabbat. Sok helyi idegenvezetővel vezettettem már végig magunkat az épületkomplexumon és el kell mondanom, hogy ahány ember, annyi történetet hallottam hiteles történelemként. Amikor ezekre a különbségekre rákérdeztem, mindenki a saját igazát tartotta az egyetlen valósnak és ezért ezzel a visszakérdezéssel mára már fel is hagytam.
A Tadzs, de most a Jamuna folyó másik oldaláról, ahonnan ritkán fényképezik és ahová egy külön bumszlizás eljutni.
Igen, szeretjük az épületet a szerelem szimbólumaként említeni, de akkor meg miért szomorú, hiszen a szerelem nem az, viszont a halál elválaszt. De akkor miért nem a halál szimbóluma? Az épület sztorija persze szomorú, de a sztoriban résztvevő építtető sem volt éppen az a filantróp uralkodó, akinek a szeretetteljes uralkodása kapcsán érdemes lehetne az élete főművét erkölcsileg túldimenzionálni, bár az épület pazar, az építésére fordított horribilis mennyiségű pénz összeszedése már nem volt egyértelműen pozitív. Nem beszélve a családi viszályról, aminek az eredményeképpen az építtetőt a saját fia börtönözte be idős éveire, ami cella ablaka pont a Tadzs Mahal-ra nézett. Persze, nyilván ezek sem voltak könnyű évek középkori Indiában, csakúgy, mint ahogy ebben az időszakban máshol sem.
Amit én Agrában még ezen kívül szeretek és ha az időm engedi, akkor fel is keresek, az a Baby Tadzs néven elhíresült hasonló sírhely a folyóparton, ami lényegesen kisebb, kevésbé díszes, de éppen ezért ritkábban is látogatott.
Az itt élő barátom invitált először ide a Baby Tadzs-hoz, mesélte, hogy gyermekkora kedvenc helye, ahol kár minden infóért, elég, ha csak leülünk a folyóparton és átadjuk a figyelmünket a helynek. Valóban. Egy kis nyugalom és máris észrevesszük a kertben repkedő papagájokat, a fáról fára futó mókusokat, a virágokat és a kertet rendben tartó helyi emberek közösségét. Igen, ez az, amiért számomra ide, a Baby Tadzs-hoz is érdemes ellátogatni.
Egy érdekes perspektíva, ami pont azt mutatja, ami egyébként pont van. A Tadzs mellett éppen birkát legeltető és cipekedő, szúrósszemű indiai asszonyt.
A folyóparton játszó és közben velünk, az idegenekkel kapcsolatot kialakítani akaró gyerekek…a helyi vendéglátók egyszerű és minden hivalkodástól mentes jelenléte….és a felettünk repülő sasok végtelen körözése…
Nekem ez Agra.
Igaz, hogy végtelen időt lehetne itt is eltölteni a kézművesek között vásárlással, ahol a Tadzs Mahal-t ezernyi módon és formában képesek a számunkra becsomagolni, de lehet hogy elég egy hűtőmágnes és nem kell a TV. tetejére a műmárvány verzió.
Mindezért, én nem is időzök ennél többet itt, a két épület meglátogatása és a barátom házában lévő felfrissülés és ebéd után, még az érkezés napján, este újra vonatra szállunk és irány Varanasi, ami egy 14-17 órás vonatút, annak minden nehézségével és örömével együtt, át az észak indiai tájon keletre, a Gangeszig.
