Ennek a vándorútnak, számomra az egyik csúcspontja Varanasi.

Ahogy megérint, az pont az, ahogyan a legerősebben hathat rám. Az undortól a lelkesedésig, a félelemtől a rajongásig, és mindez néha egyszerre.
Összezavar, de hagyom, sőt szeretem.

Gyalog megyünk az égetőkhöz, ahol a halál “tabuja” dülöngél….belenézünk egy hindu család hétköznapjába, ahol a hétköznapokról alkotott elképzelésünk tabuja…közben séta Benares sikátoraiban, amit néha egy-egy csónakázás szakít meg a Gangeszen.

Olyan egyszerű és hétköznapi, de a mi megszokásainkból nézve ég és föld.
És megállt az idő…