Előben Nepálból: Chitwan
Estére érkezünk, de éppen elcsípjük még a büfévacsorát.
Aztán másnap belevágunk abba a programba, amit itt a legjobban szeretek.

A kenuzással kezdünk, amit úgy képzelj el, hogy beleülünk egy egyetlen fatörzsből kivágott csónakba. Eddig oké, picit dölöngél, de nem tesz semmit. Aztán amikor elsuhanunk 2 különböző fajta krokodil mellett, amelyek közül csak az egyik eszik embert, akkor már úgy tűnik, hogy nem is picit, hanem nagyon is dölöngel a kenu. Megijedni lehet, az benne van a pakliban, de félni felesleges.

Ezután következik a másfel órás dzsungel séta, amin hallkan kéne mennünk egymas mögött, de ha a nevetést el akarja az ember folytani, akkor talán még rosszabb. Na ez történt most is.
Csak a stand up-ot, mint műfajt kedvelő állatok merészkedtek elő, de így is láttunk párat, ami így szabadon sokkal nagyobb élmény, mint bármelyik állatkertben.
Visszafelé kipróbaltuk a busz tetején utazást, amiből 20 perc untig elég, nem is tudom, hogy annak idején hogyan telt így el akár 5-6 óra is.

Az ebéd után következik az elefántolás, vagyis lovaglás elefánton. Így hajtunk a dzsungelbe, néha meglepünk pár őzt, szarvast, vaddisznót és pávát.
Sajna most nem “lőttünk” orrszarvút, kár volt ígernem a csapatnak. Az ilyen ígeretekkel a Nemzeti Park sokkal fukarabban bánik, csak annyit mondanak, hogy mindez a szerencsén múlik és megteszik a tőlük tellhetőt.

Este a kulturshow, ami bár bájos, de nekem csak akkor tetszik, ha tudom hogy a munka nélkül maradt halászok és a családjaik adják elő.
Nagyon igyekeznek, és szemmel láthatólag pironkodnak, ha egy-egy elhibázott mozdulatukat a közönség tapssal díjazza.
Így az egész aranyos, és jó kombo az utána legurított pohárkákkal egy shisha bárban, amit akusztikus előzene kísér, rock örokzöldek gitáron és szájharmonikán. A nepáliakra jellemző ez a fajta szórakoztató muzsikálás, gyakran jönnek össze tetőteraszokon és kertekben, és sosem jön át a szomszéd hogy hangos a zene.

Számomra a legfontosabb mondaivalója ennek a szafarinak, hogy tiszta levegőhöz juttassam magam az eddig és az ezutan felkeresett, tömenyen spiritualis helyek és aktivitások között.
Nekem ezt jelenti a Chitwan, én erre használom, de persze az itteni naplemente önmagaban is magával ragadó mint az összes többi itteni aktivitas, olyannyira, hogy sokan csupan ezekért a termeszetközeli élményekért is idelátogatnak.
Nekünk mindez, a holnapi Himalája érintessel Pokharaban, csupán egy simogató kényeztetés, hogy aztán belevessük magunkat egy kolostorba holnapután, ahol vendégként vehetünk részt az abban lakók mindennapjaiban.