Azzal a vággyal indultam útnak, hogy valami olyat mutassak a csoportnak, ami nekem is nagy élményt és izgalmat ad.

Amikor felszállsz Budapesten, nem is sejted, mi minden az, amit észre sem veszel magad körül a mindennapokban, de a hiányuk érthetetlenné teszi a világod.

Delhi, ezt könyörtelenül tolja az arcodba, és ahhoz hogy ez vicces legyen, a humorérzéken kívül, egy hatalmas adag biztonságra is szükséged lesz, amit leginkább magadban, vagy a csoportban egymásban fedezel fel.
Ha ez megtörténik, akkor a talajvesztés, amit átélsz, jobban tesz kíváncsivá mint dühössé.

Ekkor kapnak szerepet a részletek, és derül ki, hogy hogyan látja és érzi a világot és saját magát például egy hindu, és hogy amit mi gondolunk ugyanerröl, az csak nekünk evidens.

Vajon ki az, aki a szokásaink, az evidenciáink mögött lapul, és vajon mi lesz, ha többet engedek át az életemből ugyanennek a valakinek.

Azt érzem, a gyermekkorom legszebb es legőszintébb pillanatai kerekednek ebből a részemből, és hogy hagyom-e mindezt megtörténni, az is a belső biztonságomon múlik.

Szeretném hagyni, had játsszon, és had ragadjon magával mindez egyre jobban.