fbpx

Ha változtatnál…

Az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen.
 
 
Sok esetben tapasztalom a velünk utazóknál, és magam is átélem számtalanszor, hogy van egy erős késztetésem változtatni valamit az életemben, de emellett van egy erős félelmem is attól, hogy -eközben a változtatás közben- legalább az ne romoljon el az életemben, amit szeretek benne. Amikor ezt a kettős érzést tapasztalom, bizonytalanságot, magányt és elveszettséget érzek.

Ekkor visszariadok az újtól és visszakívánkozom a megszokottba, még akkor is, ha az a megszokott már egyenesen fájdalmas a számomra.

India és Nepál -az én olvasatomban- egy kincsesládája azoknak az eszközöknek és élményeknek, amik ezt az áhított változási folyamatomat támogatni képesek.

Az eszközök és a módszerek -amiket mindenki a saját változása támogatásához használhat a közös utazásunk során- szinte bimbódzó virágokként kísérik az utunk, mely virágokat összeszedve, azok, a tudattalan részünkbe ültetve bomlanak virágzásba az utazás közben és után.

Észrevettem, hogy a csoportban, a változási folyamat mélységét és intenzitását a velünk utazó személy, önmaga határozza meg saját magára nézve. Az általunk felkínált lehetőségek -beszélgetések, gyakorlatok és játékok- a következő irányzatokból és hatásokból tevődnek össze:
– vadzsrajana buddhizmus
– Organoco módszertan
– Kreatív Kommunikáció (Marshall B. Rosenberg)
– Gestalt szemlélet
– egyéb, szélsőségesen egzisztencialista irányzatok.
Mindezt egy svédasztalhoz tudnám hasonlítani, amelyről az utazás során mindenki a saját ízlése és étvágya szerint választ.

Tömören fogalmazva, az elvárt változást, az utazáson felbukkanó élményeknek és a lehetséges nézőpontoknak történő, önátadás általi tapasztalatként megjelenő, belső kibontakozással kísért folyamatként tudnám meghatározni.

Jajj de bonyi, amúgy meg milyen egyszerű…csak elkap a lendület és sodródunk boldogan…

Nézd meg, milyen élmények várnak Rád!