Hallom a vitát, hogy akkor most gondolkodjak vagy sem…hiszen sokan mondják hogy a gondolkodás elveszi a pillanatot, sokan meg ellenzik ezt, célt alkotnak, utat jelölnek ki, hasonlítanak és feltevéseket gyártanak.

Az én tapasztalatom szerint, ha már abban a szituban vagyok amikor ez a kérdés megjelenik, akkor az elsődleges cél számomra nem a kérdés megválaszolása, hanem annak az állapotnak az elérése, ahol ez a kérdés nincs.

Én itt, ebben a kérdés nélküli állapotban szeretek lenni, és ha itt vagyok, akkor nem is nagyon tapasztalok gondolkodásra (fejtörésre, kitalálásra) való késztetést.

De vajon hogyan jutok ebbe az állapotba?
Egyáltalán akarom ezt?
Nem veszélyes?
Mit vesztek el ezzel az állapottal? …talán a józan eszem?
Vajon mi történik majd az életemmel, ha ebben az állapotban leszek?
Ki vagyok én ebben az egész rendszerben, hol találom saját magam?