Hasznos vs. örömteli

Meg vagyok győződve arról, hogy akár csak egy rövid, haszontalannak ítélt de számomra örömmel eltöltött idő, több szempontból is több hasznot hoz a számomra, mint akár tízszer annyi hasznosnak ítélt de örömtelenül végzett tevékenység…bármi is legyen ez.

Győzzetek meg az ellenkezőjéről, ha tudtok!

De ha ez így van, akkor miért nem -csak és kizárólag- azt csináljuk mindig ami jó érzéssel tölt el?
Annak dacára, hogy ez a tevékenység vagy éppen ez a bármivel kitöltött idő teljesen haszontalannak is tűnik?

Helyette pedig hasznosnak gondolt dolgokat szenvedünk ki magunkból, ami aztán vagy bejön vagy nem…leginkább nem, vagy ha igen akkor talán máshogy is bejött volna…

Mintha ez a szenvedés a haszonért (hasznosságért) teljesen természetes lenne….vagy talán erre a szenvedésre való hajlam lehet a legmélyebb oka az egésznek?
Ezek szerint azért találom ki a “hasznosságot” és határozom meg a “hasznos” dolgokat, hogy kínlódjak ahelyett hogy örömködnék?

Örömöt most, még akkor is ha tök haszontalan!