Itt a vége, fuss el véle!

Emlékszem, a legjobban azt szerettem volna megmutatni nektek, hogy milyen nagy mértékben vagytok az urai az életeteknek.

Hogy legyen egy saját tapasztalatotok arról, hogy senki és semmi nincs saját magatokon kívül, akihez könyörögni és fohászkodni kéne azért, hogy úgy éljetek ahogy akartok. Hogy észrevegyétek, hogy nálatok van a lehetőség az életetek kormányzására, de nem feltétlenül úgy, ahogy ezt eddig csináltátok, ugyanakkor mégsincs elveszve semmi.

Hogy nincs semmiféle felsőbb hatalom, hogy nem kell senki kegyeit megnyerni, és hogy a büntetés sem mástól jön, mint saját magunktól.

Csak remélni merem, hogy ez a kijelentés már barátságos a számotokra ezután a 18 közösen eltöltött nap után, és hogy minden “külső” hatás és ellenkezés ellenére is sokáig fog hajtani benneteket mindaz, amit közösen megéltünk.

Mindehhez, ennek a területnek -Indiának és Nepálnak- a kalandos környezetét, az itt élők évezredes történetének bölcsességét és tanításait használtuk.

Használjatok minden itt megélt élményt a saját javatokra, egy kicsit néha pimaszul, de nagy együttérzéssel a szívetekben, és legyetek a saját életeteknek a rendezői, ami feltétel nélkül szólhat arról, hogy boldogok vagytok.

…és még az is lehet, hogy mindez nem önzés, sőt mindenkinek így lesz jó.