Néha azt érezhetjük, hogy el kell utaznunk…egy nagyon távoli helyre.

“Régebben gyakran úgy keltem fel, hogy egy erős hiányérzetet éreztem. Ezt elnyomtam magamban, és a megértése helyett a munkámra és a feladataimra figyeltem.
Mostanában, ez a hiányérzet egy erős kitörési indulattá nőtt, és már a feladataim ismételgetése, és a “sikeres ember” látszatának a fenntartása sem hoz megnyugvást.” -vallja magáról egy középkorú barátom, aki egy nagyvállalat kereskedelmi vezetője.

Lehet, hogy néha a “kitörési vágy” érzése olyan erős, hogy
elnyomja a finom érzékelés lehetőségét, ezáltal a valódi késztetéseink megismerését. Pedig lennie kell egy apró rugónak, ott bent mélyen, amitől az egész működésbe kezdett, ami az egészet bemozgatta.
Engem, ez a finom, de talán a fájdalmassága miatt szinte hozzáférhetetlen inger érdekel….és a tapasztalatom szerint ezt meg is lehet találni, kapcsolatba lehet ezzel az ingerrel kerülni, belemerülni, kicsit talán bele is veszni …és akkor sokkal könnyebb lesz minden.

“Úgy érzem mennem kell, de nem tudom hogy hova, hogy miért, és hogy kivel!”