Élőben Nepálból: Pokhara
Ha Nepál, akkor a Himalája elkerülhetetlen.
Nem is akarom elkerülni, sőt! A lehető legközelebb megyek hozzá, de úgy, hogy ne legyen sem fárasztó, sem hosszadalmas. Az élményt akarom megmutatni, a himalájai arcokat, az emberek hangulatát, de kezdjük a természettel.

Pokhara az Annapurna regió bejárata, az ékszer rajta pedig a Phewa tó. Busszal a Chitwantól 5 óra, mellettünk pedig a folyó, aminek a völgye természetesen ad helyet a vele együtt kanyargó autóútnak.
A Nemzeti Park után 1 órával már ilyen a táj hangulata, ezzel búcsút is intünk a tengerszintnek. Azok a képek, amiket Nepálról látsz a neten, ezt a 3D-s tájat idézik.
A helyiek motoron vágtatnak, a leglehetetlenebb helyeken paszírozva át magukat a nyakig pakolt teherautók között. Mögöttük a család ül, gyakran négyen is, egy karonülő kisbabával. Nem tudom, hogy ezek után valaha komolyan tudom-e majd venni az otthoni túl szigorított szabályokat, amikből nagy fellélegzés Ázsiába kapitulálni.

Délutánra egyetlen programot tervezek, ami a World Peace Pagoda egy csúcson, de persze hogy nem tudjuk kikerülni a csábító kézműves boltokat. A napnyugta nem hagy késni, fent a sztupánál viszont már nem hiányzik semmi. A tájkép és a mostanra begyakorolt körüljárás, megspékelve mindenki saját és személyes kívánságaival, hangulatba hoz minket. Zárásig maradunk, ezután vár a város egy kozmo teraszos étterme.

A hátunk mögött -mind térben, mind időben, az összes nehézségével- már elmosodva India, és mindezt nem bánjuk, mégis fontos állomása volt a mostani hangulatunknak, hiszen mindez abból a kultúrából ered, és mi arra esküdtünk, hogy az elejétől a végéig, teljes egészében megértjük a régiót.
A csapat közben összeszokott, pont olyan a hangulat, amilyet a célom volt kialakítani.

A másnap reggeli attrakció a napfelkelte, amit az Annapurnatól 40 kilométerre lévő view point-ról nézünk végig.
Én szeretek a legeslegtetejére menni Sarangkotnak (ez a hely neve), igaz egy pár lépcsővel több, de ennél már nincs feljebb. A napfelkelte meg Ázsiaban is pontos. Sokadszor is tetszik, büszkén mutatom végig a legmagasabb csúcsokat, 7800-tol 8100-ig, mindez egy “karnyújtásra”.
Megvárjuk, míg meg nem érezzük a nap melegét az arcunkon, aztán újra le Pokharába, hiszen meg szeretném elvinni a csapatot egy kis csónakázásra a Phewa tóra.
Pokharából nem jutott sok, a tegnap délutántól a ma délig, de kíváncsian várom a folytatást, mert jön a nagy kedvencem, a 6 óra autózásra lévő Kathmandu.