Leginkább annak a megmutatására érzek késztetést, amire nekem is a legnagyobb a szükségem.
Arra a megértésre, hogy sokkal, de sokkal nagyobb, sőt végtelen hozzáféréssel bírok a saját életemhez, ezért a boldogságom és a nyomorom is a legteljesebb mértékben a saját kezemben van, a saját döntésemen múlik, még akkor is, ha ez a döntés kevéssé tűnik most tudatos döntésnek.
Ezt próbáltam megmutatni Nektek ezen a sok-sok élményen, kapcsolaton, utazáson, valláson, filozófián és beszélgetésen keresztül.
A találkozás egy őszintébb “magammal”, gyakran nem könnyű, sőt felkavaró, ellenben más verziót a boldogabb életre most nem tudok.
Amit tudtam átadtam, a többi rajtatok áll.
További jó utazást és sok szerencsét kívánok Nektek!
Legutóbbi bejegyzések:
Szenvedély és őszinteség
Emlékszem arra, amikor együtt belevágtunk, az első randira, az ismerkedésre…
A kolostor józansága
A kolostor, számomra az “egyszerűen élni” szimbóluma…
A két sztupa
Mire a két sztupához érünk, már nem sok szimbólumra van szükségünk ahhoz, hogy érezhessük az érzelmeinket…
Amikor elérünk a Himalájához
Amikor elérünk a Himalájához, eltölt a nyugalom. Hiszen olyan mozdulatlan, olyan változatlan, olyan állandó….
A rendezettség spontenaitása
Amikor a természetben vagyok, sokszor érzem magam két ellentét metszetében és ekkor valami megmagyarázhatatlan nyugalom tölt el…