Élőben Nepálból: Kathmandu (Swayambhu oldal)

6 óra autózás a Trisuli folyó völgyében, és még a sötétedés előtt megérkezünk Kathmanduba. A program: 3 nap kolostori beköltözés.
Egy kicsit mindig izgulok a szobák elfoglalása előtt, mert gyakran van félreértés a szálláson, akik üzemeltetik azok is szerzetesek, akiknek még az átlagos nepáli üzletemberekhez képest is alacsonyabb az ilyen jellegű motiváltságuk. Viszont most minden rendben, megkapjuk a szobákat, bepakolunk, elrendezkedünk és bemutatom a kolostort a csapatnak.
Barátságos mosolyok találkoznak a kíváncsi tekintetekkel.

Örömmel hallom, hogy tart még a Lhosarkor, vagyis a tibeti újévkor elkezdett meditálós összejövetel a Mani templomban. Ez az egyik kendvenc programom itt, szívesen mutatom meg a csapatnak.
Egy nagy, két szintes kolostort képzelj el, amiben immár a 4. hete, reggeltől estig, több száz ember, az együttérzés buddhájára, vagyis Csenrézig hangulatára összpontosít. Számomra ez a hangulat a buddhizmus lényege, átadni nem tudom, a szavaim nem képesek kifejezni. Éneklő és mantrázó tömeg, amely minden megítélés nélkül, szeretettel fogad be és tart biztonságban….Csenrézig.

Délután fel a Swayambhu-hoz, pár kör, aztán bemegyünk a fent lévő kolostorok két, számomra legizgalmasabbjába, a Karmapa és Csecsu Rinpocse épületébe.
Este újra visszatérünk a szállásunkra, egy Drukpa kolostorba.

Másnap, egy kirándulásra megyünk a környékben lévő barlang és kolostor komplexumhoz, ahol a tiberi buddhizmus legnagyobb jógiai végezték annak idején a meditációikat. Úgy tartják, hogy nagy érdem ugyanezekbe a barlangokba beülni egy-egy rövid megpihenésre, hát beülünk, kipróbáljuk. A társaságunkban olykor csak egyetlen mécses, azon kívül csupán saját magunk. Talán ezzel a valakivel a legnehezebb…

Holnap majd átköltözünk a másik kedvenc helyemre Kathmanduban, ami a Boudha sztupa.