Gyakran érzek magamban késztetést, hogy áldozatot (munkát, lemondást, stb…) hozzak bármilyen célért, szerelemért, pénzért vagy eszméért, és ekkor irritál ha azt látom, hogy bárki is mindezen áldozatok nélkül élvezi mindezt.
Máskor meg több szeretetet érzek, és ekkor hajlamos vagyok megengedni magamnak mindazt, amire eddig vágytam, legyen az bármilyen cél elérése, szerelem, vagy akár a pénz.
Ekkor érünk a Chitwan Nemzeti Parkba, ami kényelmes és kényeztető, és ezért szinte veszélyes akkor, ha azt gondolom, hogy csak a szenvedésen keresztül vezethet az út a boldogsághoz.
Vajon van-e elég biztonságom kipróbálni valami mást, mondjuk elhagyni az áldozatiságom megszokott ízét, és élvezni a kényeztetést.
Talán a kiselefánt segíteni fog! 
