fbpx

A kedvenc ücsörgős helyem

2019-03-24

Szerző: Gyuris Attila

A kedvenc ücsörgős helyem, a Bodhi fa alatt.

A legenda szerint, nem csupán korunk Buddhája ismerte itt fel, hanem minden korszak Buddhája is itt fogja felismerni majd a dolgok valódi természetét.

Itt mindig egy cseppel több időt hagyok magamnak annál, mint amennyire az első pillanatban szükséget érzek. 
Hasonlóan ahhoz, mint ahogy a teljes buddhista világ minden ideérkezett követője és talán maga Buddha is tett az idejével és a figyelmével.

Egy kicsivel több figyelem és egy kicsivel jobban befelé…szerintem ma sincs többre szükség alapból.
Aztán a figyelem kíváncsiságot szül, az meg elszántságot, majd jön a késztetés, a késztetés mozdulatot szül, aztán jön a meg- és a félreértés, a csalódás majd az újraértelmezés és ugyanez újra és újra.

Közben számtalanszor lebukunk -egyre inkább önmagunk előtt- aztán az eséseket felkelések követik majd újra zutty és megint up.

Egy idő múlva a lendület és a dinamika fontosabbá válhat, mint a stációk amik megjelennek. A stációk, az élethelyzetek, amik lehetnek akár kellemesek, akár kevésbé kellemesek, de a bennük és a változásukban lévő dinamizmus és energia fontosabb lehet mint maga a helyzet.

Ekkor csökken a helyzetek megragadására érzett késztetés, a változás ritmusa gyorsul, majd figyelmet kap nem csupán az ami történik, hanem két élmény között a szünet is, nem csak a szavak, hanem közöttük a csend is, nem csupán a “történés”, hanem az is ahogy megjelenik és eltünik.

Ekkor már nincs megállás…viszont paradox módon akár egyhelyben ücsörögve is megtörténhet mindez.

A képen a hely, a fa.