A kolostor, számomra a még alakot nem öltött, még nem megfogalmazott, még meg nem nevezett érzéseim közvetlen megélésének a színhelye.
Ez mit jelent?
Azt hiszem, minden helyzet (minden tapasztalat) tartalmaz a mélyén egy bizonyos érzést vagy érzelmet. Ez van középen, mintha ez jelenne meg először és mintha csak ezután alakulna ki az ezt körülvevő helyzet. Mintha a középen lévő érzést -a helyzet kirobbantóját- még nem is éreznem, de a körülötte kialakult helyzetre már teljes erőbedobással reagálok.
Vajon mi történne, ha a helyzet kialakulásának a közvetlen tövében maradnék (a valódi okánál, a kirobbantójánál) és nem ragadtatnám el magam a már kialakult szitu manipulálásával?
Ha ott lehetnék, annál a pontnál, annál az érzelemnél, ahol valóban minden élmény kezdődik és nem pedig ott tennék-vennék, ahol már kialakult és ezer arcot öltve tolja a képembe magát!
Megtalálni azt a pillanatot, megérezni azt az érzést, ahol és amiből elkezdődik minden…az egész őrület.
Aztán csak maradni, ott megmaradni…
A kíváncsiságom erre hajt.
