Az utolsó felvonás, a beteljesedés.
Ha most azt kérdezem, hogy kinek mire van még szüksége a csapatban, legtöbbször csend a válasz. Ezt az érzést, a Boudha sztupa szimbolikájának tulajdonítom, amikor egy pillanatra elhal a vágyakozás csapongó tüze és támad egy rés, amivel eleinte nem tudunk mit kezdeni.
Egy rés, amiben egy hazározott érzés lakik, miszerint mindent rendben érzünk, és végre magunk felé fordulhatunk, a szükségleteink eddig be nem töltött igényeinek a kényszeres javítgatása helyett.
Ekkor elcsendesül a környezet, elnyugszanak az égető vágyaink, és súlytalanul sétálunk a ránk barátságosan mosolygó környezetben, amely támogató, könnyed és szeretetteljes.
Csak egy ritmus…egy hangulat tűnik az egyetlen valóságnak, ami nem késztet még megítélésre sem.
Hogy mindez megtartható?
Hogy képesek vagyunk majd hazavinni?
Szerintem sosem voltunk közelebb magunkhoz, és már nem csak az érzését ismerjük, hanem az utat is tudjuk hozzá ….mélyen befelé.
További jó utazást kívánok kedves barátaim!
