Nem tudok jobb lezárást elképzelni a vándorlásunknak, mint a Boudhanath. Itt egy helyen sűrűsödik össze mindaz, amin az elmúlt 18 napban végigmentünk.
Mostanra, az érzéseinket akár a megszokott szimbólumaink nélkül is képesek vagyunk érzékelni, így a szimbólumoktól is egy kicsit eltávolodhatunk, tőlük is megszabadulhatunk.
Ennek az eredményeként szabadabban érezhetünk és gondolkodhatunk, hiszen már van arról tapasztalatunk, hogy nem pont az a “valami” (a tapasztalt helyzet vagy a résztvevői) váltja ki belőlünk az érzéseinket, hanem akár közvetlenül is kapcsolódhatunk hozzájuk.
Ez miért fontos felfedezés?
Azért, mert ha ez így van, akkor kihagyhatjuk az eddig létfontosságúnak gondolt tesz-vesz és védekezik-támad üzemmódunkat és a konfliktusainkkal a keletkezésükhöz közelebb, az érzéseink szintjén léphetünk kapcsolatba, ezzel elkerülve a jelenségek manipulálásának hiábavaló kényszerét.
Szabadabban, de nem csupán a szabadság elképzelését hajszolva…. ennél izgibb felfedezést elképzelni sem tudok.
További szerencsés bolyongást mindenkinek!
