Delhi: egyből a “mély vízbe”. Ráadásul kellően elfáradva, nem is beszélve a kellemetlen időeltolódásról.
Sokszor gondolkodom azon, hogy vajon hogyan hagyhatnám ki Delhit, de mindannyiszor kapok visszaigazolást a velünk utazóktól, hogy kár lenne.
Mindezt most megfejelte a Holi Fesztival, amit szeretek az itthoni húsvéthoz hasonlítani, mert ebben is bőrig azol, de itt a festéktől. Valahogy éreztem, hogy jól teszem, ha akit tudok, lebeszélek az utcai harcról, de Alexet nem lehetett, mit tehettem, kisértem az utolsó lélegzetemig.
A hoteltól 50 méterre már elmosódtak az etnikai különbségek, csak támolygó festék kupacok keresték a biztonságos falak fedezékét. Én úgy döntöttem, hogy addig veszek ebben részt, ameddig Alex jól szórakozik, ezért szinte örömmel vettem észre, hogy a bevadult ünneplő hinduk kezdik túlzásba vinni az ölelkezést, és végre közbeléphettem egy határozott “Húzzunk má’ haza!” kiáltással. Happy Holi!
Délutánra kezdett minden elcsendesedni, es örömmel vágtam bele a kedvenc programunkba, ami egy 2-3 óras lődörgés és nézelődés, a lehető legszélesebbre húzva az amúgy is végletesen kitágult határainkat.
Újra beigazolódni látszik, hogy bármennyit is hallasz Indiáról, bármennyit is készülsz rá, az első délután romba dönti a legvadabb elképzeléseidet is. Incredible!
Holnap keletre vesszük az irányt, és bár a célunk a világot átalakító igazságok kutatása, Agrát nem hagyjuk ki; végül is, a szerelemnél mélyebb igazság úgysem létezik… 🙂
