Úgy látom, hogy a felmerülő problémáimat rossz esetben újra és újra ugyanazon stratégia szerint erőből, könnyebb időszakomban más és más nézőpontból vizsgálva, de rendszerint a problémám szintjén próbálom megoldani.
Ritkán ugrik be a leghuszárosabb ötlet, hogy a problémám magjában lévő alapvető félreértésemhez és a félreértésemen alapuló hitemhez, mint a problémám valódi okához jussak el.
Pedig ha a valódi okhoz eljutok, akkor egyrészt feltárul az összes többi megoldás hiábavalósága, másrészt a valódi probléma szünhet meg…mintha hirtelen lehullana a félreértésem fátyla, kitisztulna minden és észrevehetem, hogy a problémát is én alkottam és én is tartottam fenn.
Számomra ez az erősen boldog pillanat a szabadság pillanata, ami úgy tűnik nem más, mint a félreértéseimből való megszabadulás.
Vagyis a valódi szabadság, a hülyeségeimtől való megszabadulást jelenti, a szabadság hiányát pedig a félreértéseimben maradás…de ezen a folyamaton -úgy érzem- sajna saját magamnak kell végigmennem lépésről lépésre.
– A képen, egy elvonulási kunyhót láttok Tibetben.
(Ezt a képet nem én készítettem és a forrását sem tudom, de jól példázza számomra a benne ülő ember törekvésének egy magas színvonalát a probléma megoldásának egy lehetséges irányába…de ha más oka van ott ülni, akkor saját magát is becsapja)
