Holnap indulunk.
Hogy mi fog történni velünk, azt nem tudom.
Hiszen pont ezért megyünk oda -Indiába és Nepálba- hogy már maga a hely, a vidék is túl távoli és ismeretlen lehessen ahhoz, hogy tudjuk azt, hogy mi vár ránk.
Úgy érzem, hogy ezt teljes felelősséggel vállalni, ugyanakkor az esetlegességet fenntartani a dolgom.
Nem tudom azt, hogy mi fog történni velünk…csak a kereteket -mint egy dalból a ritmust- érzem és tudom. A ritmust abból a dalból, ami a Ti saját dalotok lesz az utazás végére.
Ezt a dalt Ti fogjátok megírni magatoknak. Ti fogjátok dúdolni a saját érzéseitek szerint, sőt az érzéseiteket fogjátok ebbe a dalba beledúdolni….sem több, sem kevesebb nem történhet.
Én már érzem a bugit.
A fotóról:
Nyugi, nem tervezem hogy fürdünk a Gangeszben, de az “ugrás” és az életbe való őszinte belemerülés élménye mégis ott lesz minden pillanatban.
