fbpx

Holnapután

2020-02-25

Szerző: Gyuris Attila

Sokszor és sokféle hozzáállással indultam már.

Eleinte a külső élmények nyers és erős hatása hajtott, utána a belső felismerések felszabadító élményei, mostanában pedig egy finom és árnyalt felfedeződés késztet.

Árnyalt és aprólékos, mert pillanatonként és részletesen bontakozik ki és mutatja meg amit ismerek (természetesen félre..) és hiszek magamból, továbbá a késztetésemet is, ami mindezt az ismeretet a cselekedeteimmel megspékelve a kilátástalanság fifikásan önműködő rendszerébe foglalja, ahol szinte minden menekvésre irányuló kísérletem totális zűrzavarba torkoll.

Viszont egyre kevésbé hiszem, hogy lenne rajtam kívül itt még valaki más is. Valaki, aki elé az imáimba csomagolt, de végtelenül önző kéréseimmel járulhatnék, vagy valaki, akit ezen elvárásaim nem teljesülésekor felelőssé tehetnék, még azzal a kiegészítéssel is, ha azt próbálnám hazudni magamnak, hogy másokért teszem, esetleg másokért szenvedek, vagyis mások érdekeit a szemem elé haluzva és hazudva vagyok képtelen megváltoztatni az esetlegesen siralmas helyzetemet.
Ez felszabadít.

Azt érzem, hogy ami most kibontakozóban van, az a teljes felelősségem maradéktalan és folyamatos bevállalása.
Holnapután ezzel indulunk…